Samsung S8300 UltraTouch -  2009-03-26, 14:58

csak elegánsan



Valamire jól ráérezhettek ott Koreában. Az Ultra-sorozat immáron sokadik generációját éli, és a srácok általában jól beletrafálnak, hogy mire is buknak a vásárlók. Hiszen kinek is szólnak az Ultra készülékek? Azoknak, akik szeretnék az éppen aktuális és trendi technikát megkapni egy dögös és trendi csomagolásban, mindennemű operációs rendszer és egyéb túlbonyolított megoldások nélkül. Íme az új trónkövetelő, az S8300 UltraTOUCH.



Ha nem volna rajta márkajelzés, akkor sem tagadhatná le, hogy Samsungról van szó. Néha viszont Koreában is szükség van némi újításra, most is léptek előre egy kicsit. Az Ultra-sorozathoz illően megmaradtak a vékony felépítésnél. A 12,7 mm-be viszont megint sikerült sok szépet és jót bezsúfolni. Apró, mégis szembetűnik a sarkára állított négyszög formájú gomb. A tesztkészülék fekete-piros kombinációs színe izgalmas, főleg, hogy összecsukva inkább a fekete dominál, kinyitva viszont a kivillanó részek pirosak, már-már kicsit erotikus felhangja van.



Azt mondjuk kicsit nehéz eldönteni, hogy mennyire passzol ez férfi kezébe. Létezik kékben is, szerintem mindkét szín, mindkét nemnél belefér. Kitolva a hátsó rész kockás mintázata elég figyelemfelkeltő, beleértve a kamera 8 megapixeles feliratát. Okos megoldás az elsőként az LG KF510 esetében látott „inner slider" megoldás. Ennek köszönhetően széthúzott állapotban is egy darabból állónak látszik a készülék. Nem mellesleg a slidert is jóval stabilabbá teszi. Konkrétan itt egyáltalán nem lötyögött semerre, semennyit. Sajnos épp ennél a darabnál vagy a hátsó műanyagnál vagy esetleg a csúszka mechanikájánál valamit elrontottak. Nyitáskor és záráskor halkan roppant egyet valami odabent, mindezzel együtt egy rossz szavunk se lehet rá. A minőség egyébként jó, és bár csak a kijelző kerete van fémből, nem érezzük úgy, hogy valami 10 ezres telefont fogdosunk.



Muszáj a kijelzővel foglalkoznom, mert ez alázós. Hja, az AMOLED technológia megeszi reggelire a TFT-t, ha nem is minden tekintetben. 2,8"-os képátló, WQVGA (240x400 pixel) felbontás, 16 millió szín. Ez a hármas már önmagában jót jelez, de amikor bekapcsoljuk, elámulunk. Nincs más szó, ez csodálatos. A színek rendkívül erősek, a kontraszt szintén, a szemünk alig bírja feldolgozni a látottakat. Majd elfelejtettem, hogy egyébként érintésérzékeny és karcolásálló üveglap védi az egészet. Egyedül napfényben lehetnek gondok, itt sajnos romlik az olvashatóság.



Mivel érintős, így mindössze három gomb maradt alatta, ebből kettő a híváskezelő, egy meg a Vissza funkciót látja el. Felette a hangszóró, tőle balra a másodlagos kamera. Kettejük közé raktak egy általam csak "pofaszenzornak" becézett érzékelőt, ami hívás közben kikapcsolja a képernyőt, amikor az arcunkon van a telefon. Az oldalaira sem került sok minden. Balra csupán egy hangerőszabályzó, jobbra pedig a kamera és a képernyőzár gombja, valamint a rendszercsatlakozó került. Utóbbi microUSB, tehát talán tényleg elindultak a gyártók a közös szabvány felé. Egyvalami hiányzik, a memóriakártya helye. Nem veszett el, betuszkolták az akku mögé, így csak kikapcsolva tudjuk cserélni, jár a fekete pont.



Érintős Samsungnál két dologra biztosan számíthatunk: TouchWiz kezelőfelület és widgetek. Ezzel a típussal együtt mutatkozott be a TouchWiz megújult, továbbfejlesztett változata. Nagy bajok eddig se voltak vele, tehát nem is nyúltak bele gyökeresen. A főképernyőn ezúttal három virtuális gomb van alul, ezekkel a tárcsázó, a névjegyzék és a menü nyitható meg. Baloldalról nyitható ki a widget-lista, ahol aztán van miből válogatni. Gyárilag is rengeteg van belőlük, de a Pixonhoz hasonlóan letölthetünk újabbakat. A zsúfoltság elkerülése miatt egyszerre legfeljebb huszonöt használható, a beállítások között kiválaszthatjuk, mire van szükségünk.



Az sem gond, ha túl sok widgetet teszünk ki a kijelzőre, mivel az görgethető, tehát kb. két képernyőnyi terület van erre a célra. A főmenüt az ujjunk jobbról-balra húzásával is előhozhatjuk. Ha ugyanezt fordítva tesszük, akkor az új, fényképes telefonkönyvbe jutunk. Itt fotók alapján tudunk böngészni a tárolt nevek között. Maga a telefonkönyv teljesen rendben van. A névlistában normál görgetéssel is lapozhatunk, de van hagyományos kereső és kezdőbetűre ugrás is. Ez állítható, attól függően, hogy jobb- vagy balkezesek vagyunk. A nevekhez számos adat rögzíthető, ráadásul akár kétezren is elférnek.



Mivel az S8300 rendelkezik hagyományos billentyűzettel is, ezért a szövegbevitel is ehhez igazodik. Ha kinyitva használjuk, sehol sincs virtuális billentyűzet, ha be van csukva, akkor meg van. Virtuálisként is ugyanazt kapjuk, ami valódiban is van. QWERTY nincs, ám ezt ne bánjuk, mert egyszerűen túl kicsi a kijelző ehhez. A gombok elég nagyok, van T9, rezgéses visszajelzés, szóval nem jelent gondot az írás. Az SMS és MMS mellett e-mail is van, itt legfeljebb 5 MB-os üzenetet küldhetünk.



A mellékletek közül a Word, Excel, PowerPoint, PDF, TXT azonnal meg is nyitható a Picsel Viewer dokumentumnézegetőben. A havi, heti és napi nézetes naptárban picit fura, hogy csak egyféle bejegyzés rögzíthető. Látványos a világóra, ami egy szabadon mozgatható világtérképpel segít kiválasztani a megfelelő időzónát. Kis visszalépés, hogy a számológép ismét csak az alapfunkciókat tudja, függvények nincsenek. Továbbra is kiváló viszont az ébresztő. Tíz, teljesen különálló riasztást vehetünk fel, mindegyiknél állítható a dallam, hangerő, ami csak szükséges.



A kamerára legtöbbször kiemelten figyelnek a Samsungnál, ennek is köszönhető, hogy legtöbbször ők viszik a pálmát képminőségben. Az előd U900 Soul-ban 5 megapixel volt, így most továbbléptek a 8 megapixeles táborba. Ráadásul annyi funkcióval tömték ki az egészet, hogy még felsorolni is nehéz. Az olyan alapdolgok, mint a fehéregyensúly, effektusok, sorozatfotó mellett gyakorlatilag minden megvan, amit mobilkamerába be lehet tenni. Van geotagging, ebből következően beépített GPS-vevő is. Arc- és mosolyfelismerő fókuszálás, képstabilizátor, WDR (Wide Dinamic Range), pislogásérzékelés és még a zárhang is kikapcsolható. Hiába csak LED-es a mobilfény, meglepően erős a fénye, közelre egész hatásos.



A sok opció ellenére a használat abszolút nem bonyolult, a kezelőfelület a Pixonban látotthoz hasonló. Mint tudjuk, a felbontás még messze nem minden és sok egyéb tényező befolyásolja a képminőséget. Az elkészült fotók alapján az S8300-nál még vannak csiszolnivalók. Elsősorban kevesebb zajt és némileg jobb élességet várunk, bár az INNOV8-et biztosan nem tudja megközelíteni. Aki inkább videózna, az se fog csalódni. Maximum D1 (720x480 pixel) 30 fps módban filmezhetünk, ami abszolút elég. Itt választhatunk lassított vagy épp gyorsított felvételt is, tehát egészen látványos mozgóképet vehetünk fel. Ne feledjük, hogy van tv-kimenet is, szóval a kábel kell, és máris bárkinek mutogathatjuk alkotásainkat. Lejátszani DivX-et és Xvid-et is lehet, mondjuk kérdés, hogy a gyönyörű, de nem túl nagy kijelzőn érdemes-e.



Még a fotóknál maradva érdemes megnézni a fotóböngészőt. Ez fektetett kijelzővel fut, és persze az ujjunkkal tudunk lépkedni a képek között. Ennél látványosabb, ha a készüléket finoman megdöntjük valamelyik irányba. A dőlés irányába magától lépkednek a képek, látványos. A képalkotás mellett zenei téren is erős a felhozatal. A lejátszón sokat nem változattak, jó volt az eddig is. Van több gyári hangzáskép, 5.1-es térhatás (ez inkább parasztvakítás), háttérben futás, albumkép, sztereó Bluetooth. A gyárilag csomagolt headset jól szól, köszönhetően a füldugós megoldásnak. Van rajta 3,5 mm-es adapter, tehát aki a sajátjára esküszik, az használja azt. A rádió talán még ennél is jobb. Gyorsan megtalálja az adókat, kellően érzékeny, teljes RDS van benne rádiószöveggel és még felvenni is lehet belőle, tényleg egy szavunk se lehet rá.



Mindezt kiegészítő a zenefelismerő, ami a magyarokon kívül szinte bármilyen előadót és számot képes azonosítani. Külön menüben csücsülnek a Google alkalmazásai. Ez alatt a keresőt, a Gmailt és a Google Maps-ot kell érteni. Sajnos a GPS-vevőt csak a fotóknál és a Maps esetén lehet kihasználni. Láttam korábbi előzetes teszteket a telefonról, azokban volt Route 66 navigációs szoftver, de a jelek szerint végül kiszedték belőle. Kár, mert így továbbra is az okostelefonok és PDA-k használhatók valódi GPS-ként. A másik fájó pont a WiFi hiánya. Persze van 7,2 Mbit-es HSDPA, meg HTML böngésző, de a WiFi egyre inkább elvárható lenne. A fotók mellett itt is működik a giroszenzor, lehet fektetve, teljes képernyőn szörfölni.



Az egész telefon egyik legsarkalatosabb pontja az akkumulátor. 880 mAh leírva sem tűnik soknak ehhez a sok funkcióhoz és tényleg nem az. Hiába az OLED kijelző, egy töltéssel egyszerűen kisebb csoda 2 napnál tovább húzni, legfeljebb, ha hozzá sem érünk. A rádió és a zene kevésbé, a fotózás viszont nagyon meríti a telepet. Ha valaki komolyabban nekiesik, akkor bizony az éjszakák töltéssel fognak telni. A szoftveren is kell még csiszolni, mert a sebessége még hagy kívánnivalót maga után. Ráadásul a mi példányunk a memóriakártyát se látta szívesen, ezt állandó újraindulásokkal jelezte nekünk. Ezen túllépve az S8300 UltraTOUCH ott folytatja, ahol az előd abbahagyta. Dögös külsejű, elsősorban multimédiára hegyezett, felsőkategóriás, nem okostelefon. Egyelőre még kérdéses, mennyibe fog kerülni, de egy jó árral a gyenge akku ellenére is sikerre számíthat.



Forrás: Technet


 

 

Magyar Román